Azt álmodtam, hogy volt egy nagyon cuki malac, aki a vacsora lett volna, de összebarátkoztam vele, viszont megtartani sem tudtam volna, meg felnevelni, de ennek ellenére nagyon megszerettem. 
Aztán jött egy csaj a böllérkéssel, és a malackát le akarta szúrni vacsorára, aki a lábunkhoz dörgölőzött, meg simogattatta magát. 
Én meg akartam védeni, de tudtam, hogy utána képtelen vagyok jóval tartani. A késes lány az első szúrással nem ölte meg, csak megsebezte, aminek örültem, mert hátha történik valami, amitől megmenekül a malac. Még a malac sem fogott gyanút. 
De nem. A lány megfogta a grumáncánál, és a szívébe döfte a kést a kis malacnak, aki teljes bizalommal ott állt, és várta a szeretetet. Elkezdett folyni a vér a malacból, aki kétségbeesetten nézett rám, hogy mentsem meg. Aztán összerogyott, és a hatalmas vértócsában még mozgott. 
Rettenetesen fájtak a történtek, és hogy nem tudtam segíteni, és hogy átvertem a disznót. 
Én elkezdtem sírni és a hajamat tépni, és közben azt ordítottam, hogy soha többè nem fogok húst enni, de tudtam, hogy úgy is fogok. Ettől még inkább frusztrált lettem, olyannyira, hogy felriadtam álmomból.