Feküdtem az ágyban és megszállt valami lélek, ami nagyon kellemetlen volt, mert nehezen kaptam levegőt, és rángatta ide-oda a testem. 
Próbáltam kiabálni, de csak gyenge hangfoszlányok hagyták el a számat, pedig nagyon küzdöttem. 
Senki nem vette észre, hogy valami baj van, csak a vége felé a párom. 
Olyan rossz volt, hogy felriadtam.

Azt álmodtam, hogy volt egy nagyon cuki malac, aki a vacsora lett volna, de összebarátkoztam vele, viszont megtartani sem tudtam volna, meg felnevelni, de ennek ellenére nagyon megszerettem. 
Aztán jött egy csaj a böllérkéssel, és a malackát le akarta szúrni vacsorára, aki a lábunkhoz dörgölőzött, meg simogattatta magát. 
Én meg akartam védeni, de tudtam, hogy utána képtelen vagyok jóval tartani. A késes lány az első szúrással nem ölte meg, csak megsebezte, aminek örültem, mert hátha történik valami, amitől megmenekül a malac. Még a malac sem fogott gyanút. 
De nem. A lány megfogta a grumáncánál, és a szívébe döfte a kést a kis malacnak, aki teljes bizalommal ott állt, és várta a szeretetet. Elkezdett folyni a vér a malacból, aki kétségbeesetten nézett rám, hogy mentsem meg. Aztán összerogyott, és a hatalmas vértócsában még mozgott. 
Rettenetesen fájtak a történtek, és hogy nem tudtam segíteni, és hogy átvertem a disznót. 
Én elkezdtem sírni és a hajamat tépni, és közben azt ordítottam, hogy soha többè nem fogok húst enni, de tudtam, hogy úgy is fogok. Ettől még inkább frusztrált lettem, olyannyira, hogy felriadtam álmomból.

-Hát, ez a szúnyogos poszt (https://www.facebook.com/panelbuddha/posts/173752573186461 ) , ahogy taglalod a szart, mit is mondjak.... nem annyira emészthető....
-Igen, mert már meg van emésztve!

A kettébesz' art lesz' art sz' ar is kettébe van sz' arva!

Tételezzük föl, hogy van egy végtermék, ami kettébe van ürítve, az màr 2 kula. 
Ez megint kettéfelé van bélsározva, az a harmadik.