Na vègre, tudtam kamatoztatni az angol tudásomat.
Kijöttem egy épületből, és egy koszos csöves elkezdett hadonászni előttem.
Fel sem fogtam, hogy mit mondott, mert lesokkolódtam a szájából kiáradó bomló tetem szagtól, és a hirtelen mozdulataitól. Meghökkenve, a szinte feketére aszalódott, gyanús csökevénnyé alakult kezènek látványától, mely az arcomba lengett, én csak ennyit tudtam kinyögni:
-I dont speak english ...
Azonnal békén hagyott, mintha leprás lennék. Mohás fogai közt ezt mormogta, már amennyit értettem belőle :
Mmmrrhhaghhfkkk .... hhasmmuuffrrrkkk ...
Így már utólag belátom, hogy minimum annyit kellett volna tennem, hogy adok neki egy százast, és odanyöghettem volna, hogy szedd össze magad, tesó, vegyél egy kis piát, mert nagyon ergyán nézel ki!
De, ha igazi megvilágosult szellem vagyok, akkor befogadom magamhoz, gondozom, etetem, ruhát veszek neki. Meg a többieket is, akik arrébb voltak a parkban, vagy öten. Pont úgy, ahogy ezt más is megtenné velem, hasonló szituációban. Amikor hétvégén csak azèrt megyek Tescoba, mert akciós a wcpapír...
Vagy lerúgnám a lépcsőről, amikor megpróbálna hozzám érni.
De úgy érzem, hogy amit kellett, azt nemcsak megtanultam az angol órán, hanem hirtelen szituációban alkalmazni is tudtam.
Ezért az egy mondatért màris megérte az a pár szàzezer forint, amit eddig életemben ráköltöttem!
De ekkor jött a megvilágosodás :
Bárcsak piára költöttem volna- jutott eszembe a hajléktalanról- az jobban meglátszana....
